COVID-19 - A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
Brüsszel, 2020.3.18.
C(2020) 1830 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
A Bizottság közleménye
Értelmező iránymutatás az utasok jogairól szóló uniós rendeletekhez a COVID-19-
járvánnyal kapcsolatos helyzet alakulásával összefüggésben
1. CÉLKITŰZÉS
2. VALAMENNYI KÖZLEKEDÉSI MÓDRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁSOK
2.1. A visszatérítés és az átfoglalás közötti választás joga
A négy idevágó rendelet külön rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy járattörlés vagy bizonyos késések esetén hogyan alkalmazandó ez a jog.
Ami az átfoglalást illeti, a COVID-19-járvány kitörésének körülményei hatással lehetnek a lehető „legkorábbi alkalommal” történő átfoglalás választásának jogára8. A fuvarozónak ugyanis adott esetben valóban nem áll módjában az utast rövid időn belül átfoglalni a tervezett célállomásra tartó másik járatra. Ráadásul bizonyos ideig még az is kérdéses lehet, hogy mikor válik lehetségessé az átfoglalás. Ez a helyzet állhat elő például akkor, ha egy tagállam felfüggeszti a bizonyos országokból érkező légi járatokat, illetve nem engedi be a területére az ezen országokból érkező vonatokat, autóbuszokat vagy hajókat. Tehát az esettől függően a lehető „legkorábbi alkalommal” történő átfoglalás jelentős késedelmet szenvedhet és/vagy jelentős bizonytalanság tárgyát képezheti. Ezért az utas számára előnyösebb megoldás lehet a jegyár visszatérítése vagy az utasnak megfelelő későbbi időpontban történő átfoglalás. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az egyes szállítási módokra vonatkozó megfontolásokat.
2.2. Olyan helyzetek, amikor az utasok nem tudnak elutazni vagy törölni akarják az utazást
Az utasok jogairól szóló uniós rendeletek nem foglalkoznak azokkal a helyzetekkel, amikor az utasok nem tudnak elutazni, vagy saját kezdeményezésükre kívánják törölni az utazást. Az, hogy ilyen esetekben az utasnak visszatérítik-e a jegy árát vagy sem, a jegy típusától függ (visszatéríthető, átfoglalható), a fuvarozó által meghatározott feltételek szerint.
A jelek szerint számos fuvarozó kínál utalványt az olyan utasoknak, akik a COVID-19-járvány következtében lemondanák útjukat (vagy nem utazhatnak el). Az utasok a fuvarozó által meghatározott határidőn belül felhasználhatják ezeket az utalványokat egy másik, ugyanazzal a fuvarozóval lebonyolított utazásra.
Ezt az esetet meg kell különböztetni attól a helyzettől, amikor a fuvarozó törli az utat, és a visszatérítés és az átfoglalás közötti választás helyett csak utalványt ajánl fel. Ha a fuvarozó utalványt ajánl is, az ilyen ajánlat nem befolyásolhatja az utas azon jogát, hogy inkább a visszatérítést válassza.
2.3. Egyedi nemzeti szabályok a COVID-19-járvány összefüggésében
Egyes esetekben a COVID-19-járvány kitörésével összefüggésben egyedi nemzeti szabályokat fogadtak el, amelyek a fuvarozókat arra kötelezik, hogy fizessék vissza a jegy árát, vagy ajánljanak fel helyette utalványt, ha az utas nem tudott felszállni egy elindított repülőjáratra.
5 HL L 55., 2011.2.28., 1. o.
6 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 326., 2015.12.11., 1. o.
7 Egyes jogi aktusok ezzel párhuzamosan „az utazás folytatását” is említik.
8 A 261/2004/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja; az 1371/2007/EK rendelet 16. cikkének a) és b) pontja; az 1177/2010/EU rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja; a 181/2011/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja.
4
Az ilyen nemzeti intézkedések nem tartoznak az utasok jogaira vonatkozó szóló uniós rendeletek hatálya alá. Ez az iránymutatás csak az utasok jogaira vonatkozóan az Unió által elfogadott szabályok értelmezésével foglalkozik, a fenti kérdéssel nem.
3. LÉGI UTASOK JOGAI (261/2004/EK RENDELET)
3.1. Az utasok tájékoztatása
A rendelkezésre álló jogokkal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szabályokon kívül a 261/2004/EK rendelet nem tartalmaz külön rendelkezéseket az utazási fennakadásokkal kapcsolatos tájékoztatással kapcsolatban. A járat törlése esetén azonban a kártérítéshez való jog attól függ, hogy a fuvarozó kellő időben küld-e előzetes értesítést. Ezzel a szemponttal ezért a kártérítéshez való joggal kapcsolatos rész foglalkozik.
3.2. A visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való jog
Ha valamely légitársaság töröl egy járatot (bármi is legyen annak oka), az 5. cikk arra kötelezi az üzemeltető légi fuvarozót, hogy ajánlja fel az utasoknak a következők közötti választási lehetőséget:
a) a jegy árának visszatérítése,
b) átfoglalás a lehető legkorábbi alkalommal, vagy
c) átfoglalás egy, az utasnak megfelelő későbbi időpontban.
Ami a jegy árának visszatérítését illeti, azokban az esetekben, amikor az utas külön foglalja le az oda-, illetve a visszaút járatát, és az odaút járatát törlik, az utas csak a törölt járat, azaz ebben az esetben az odaút járata tekintetében jogosult visszatérítésre.
Abban az esetben azonban, ha az oda- és a visszaút járata ugyanannak a foglalásnak a részét képezi – még akkor is, ha az említett járatokat különböző légi fuvarozók üzemeltetik –, az odaút járatának törlése esetén az utasoknak két lehetőséget kell biztosítani: a teljes (azaz mindkét járatra szóló) jegy árának visszatérítését vagy az odaút járatának esetében egy másik járatra való átfoglalást (az értelmező iránymutatások 4.2. pontja).
Az átfoglalást illetően – a fent kifejtettek szerint – a lehető „legkorábbi alkalom” a COVID-19-járvánnyal összefüggő körülmények között jelentős késedelmet jelenthet, sőt – a légi forgalmat érintő nagy fokú bizonytalanság miatt – az ilyen „alkalomra” vonatkozó konkrét információk rendelkezésre állása is jelentős késedelmet szenvedhet.
Előfordulhat, hogy a 261/2004/EK rendelet 5. cikkének alkalmazása során figyelembe kell venni ezeket a körülményeket. Az alábbiak azonban minden esetben érvényesek:
Először is, az utasokat tájékoztatni kell azokról a késésekről és/vagy bizonytalanságokról, amelyekre akkor lehet számítani, ha az utas a jegy árának visszatérítése helyett az átfoglalást választja.
Másodszor, ha az utas ennek ellenére a legkorábbi alkalommal történő átfoglalást választja, akkor tekinthető úgy, hogy a fuvarozó teljesítette az utas tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét, ha saját kezdeményezésére, a lehető leghamarabb és kellő időben közli az átfoglalásra rendelkezésre álló járatot.
5
3.3. Ellátáshoz való jog
A rendeletnek a valamennyi idevágó részletről rendelkező 9. cikke értelmében az üzemeltető légi fuvarozónak a járattörlés által érintett utasok számára ellátást is fel kell ajánlania, méghozzá térítésmentesen. Ez a következőket foglalja magában: a várakozási idővel észszerű arányban étkezést és frissítőket; szükség esetén szállodai elhelyezést és a szálláshelyre történő szállítást. Ezenkívül a repülőtereknek az 1107/2006/EK rendelettel9 összhangban segítséget kell nyújtaniuk a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű utasoknak.
Érdemes emlékeztetni arra, hogy amikor az utas a jegy teljes árának visszatérítését választja, megszűnik az ellátáshoz való jog. Ugyanez történik akkor is, ha az utas a neki megfelelő későbbi időpontban történő átfoglalást választja (az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja a 8. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben).
Az ellátáshoz való jog csak addig áll fenn, amíg az utasoknak várakozniuk kell a lehető legkorábbi megfelelő átfoglalásra (az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben).
A rendelet hátterében álló jogalkotói szándék az, hogy megfelelően gondoskodjon a visszaútra vagy átfoglalásra váró utasok szükségleteinek kielégítéséről. A megfelelő ellátás mértékét eseti alapon kell értékelni, figyelembe véve az utasok adott körülmények közötti szükségleteit és az arányosság elvét (azaz a várakozási időnek megfelelően). A jegyért fizetett ár vagy az elszenvedett kényelmetlenség fennállásának időtartama nem befolyásolhatja az ellátáshoz való jogot (az értelmező iránymutatás 4.3.2. pontja).
A rendelet szerint a légi fuvarozó akkor is köteles eleget tenni ellátási kötelezettségének, ha a járat törlését rendkívüli körülmények indokolták, vagyis olyan körülmények, amelyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
A rendelet nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely az 5. cikkének (3) bekezdésében említett „rendkívüli körülményeken” túl elismeri a „különösen rendkívüli” események különálló kategóriáját. A légi fuvarozó tehát még hosszú időszak alatt sem mentesül az alól, hogy összes kötelezettségének eleget tegyen, beleértve a rendelet 9. cikke szerinti kötelezettségeit is. Az utasok a szóban forgó körülmények és események esetén különösen kiszolgáltatottak.10 A rendelet kivételes esetekben annak biztosítására hivatott, hogy a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti átfoglalásra váró utasok megfelelő ellátásban részesüljenek.
3.4. A kártérítéshez való jog
A 261/2004/EK rendelet bizonyos körülmények fennállásának esetére átalányösszegű kártérítésről is rendelkezik. Ez nem vonatkozik azokra a járattörlésekre, amelyeket a tervezett indulási időpontnál több mint 14 nappal korábban hajtottak végre, vagy amikor a járattörlést olyan „rendkívüli körülmények” indokolták, amelyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. A részleteket lásd a rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkében.
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hatóságok által a COVID-19-pandémia megfékezése céljából hozott intézkedések jellegüknél és eredetüknél fogva nem tartoznak a fuvarozók rendes tevékenységi körébe, és a fuvarozók tényleges befolyásán kívül esnek.
9 Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (HL L 204., 2006.7.26., 1. o.).
10 C-12/11. sz. McDonagh-ügy, ECLI:EU:C:2013:43, 30. pont, valamint az értelmező iránymutatások 4.3.3. pontja.
6
Az 5. cikk (3) bekezdése szerint akkor nem érvényesíthető a kártérítéshez való jog, ha a szóban forgó járattörlést olyan rendkívüli körülmények „okozták”, amelyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
Ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a hatóságok vagy teljesen megtiltanak bizonyos járatokat, vagy olyan módon tiltják a személyek mozgását, amely de facto kizárja a szóban forgó járat üzemeltetését.
Ez a feltétel akkor is teljesülhet, ha a járat törlésére olyan körülmények között kerül sor, amikor a személyek adott irányú mozgása nem teljesen tiltott, hanem csak bizonyos eltérések hatálya alá tartozó személyekre (például az érintett állam állampolgáraira vagy lakosaira) korlátozódik.
Amikor egyetlen ilyen személy sem szállna fel egy adott járatra, akkor az üresen maradna, ha nem kerülne sor a törlésére. Ilyen helyzetekben jogszerű lehet, hogy a fuvarozó nem vár nagyon sokáig, hanem kellő időben törli a járatot (akkor is, ha nem rendelkezik bizonyossággal a különböző utasoknak az utazáshoz való jogairól), a megfelelő szervezési intézkedések meghozatala – többek között a fuvarozó által kárpótolandó utasokról való gondoskodás – érdekében. Bizonyos körülmények között az ilyen esetekben előforduló járattörléseket is a hatóságok által hozott intézkedés által „okozottnak” lehet tekinteni. Szintén a körülményektől függően, ugyanez a helyzet állhat fenn a személyek mozgásának tilalma által közvetlenül érintett járatokkal ellentétes irányú járatok esetében is.
Amennyiben a légitársaság egy járat törlése mellett dönt, és bizonyítja, hogy ezt a döntést a személyzet egészségének védelme indokolta, a járattörlés szintén rendkívüli körülmények által „okozottnak” tekintendő.
A fenti megfontolások nem kimerítőek, és nem is lehetnek azok, mivel a COVID-19‑járvánnyal kapcsolatban egyéb sajátos körülmények is felmerülhetnek az 5. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában.
